A Wirtmann–Barna kettős Ford Escort Mk 1-essel, a Mekler–Mikó páros pedig Alfa Romeo Giulia GTA-val.
Az Akropolisz Rali mindig is híres volt a brutálisan kemény talajáról, amely rendszerint megtizedelte a mezőnyt. A historic változata egy cseppet sem könnyebb. Először is azért, mert mindjárt két versenyt rendeznek.
Pénteken és szombaton összesen 112 km gyorsasági szakaszt kell megtennie a mezőnynek aszfalton, majd mindenki kap öt óra átépítési lehetőséget és vasárnap irány egy 90 km-es murvás verseny.
A két futamot külön értékelik, és mind a kettő a historic Eb-n alkalmazott legmagasabb, hármas szorzóval rendelkezik.
A magyar versenyzők számára nemcsak a több mint kétszáz kilométeres gyorsasági táv lesz a nagy kihívás, hanem a murvás gyorsasági szakaszok is, amelyeken még egyikük sem versenyzett historic autóval.
„Ezért például a szívócsőre egy zoknit kellett húzni, hogy a motorba ne menjen por. Három centit emeletünk a hasmagasságán és magasabb gumikkal megyünk. Olyan bután néz ki az autó, hogy elmondani sem tudom.”
Wirtmann Fordját is át kellett alakítani, náluk is a por elleni védelem és a megemelés volt a legfontosabb dolog. Míg azonban a rali-világbajnokságon a murva/aszfalt váltásnál másfél óra alatt át tudják építeni az autókat, addig mindkét magyar historic autó már murvaspecifikációval áll rajthoz az első két napi aszfalton is.
„Két versenynap után lesz öt óránk az autó átépítésére, ami soknak hangzik, de mi nem WRC-vel versenyzünk, ezeket az autókat még nem úgy tervezték, hogy pillanatok alatt át lehessen őket alakítani” – mondta Wirtmann Ferenc a rally.cafeblog.hu-nak. „Elvileg öt órába beleférne a megemelése, de azzal is számolni kell, hogy ha az aszfalton bármi meghibásodik, akkor annak a javítása is időt vesz igénybe. Normális körülmények között 110 km gyorsasági szakasz után hazavisszük az autót a műhelybe és egy hét alatt átvizsgáljuk. Most ezt kell öt órába belesűríteni.”
